“A testük felnőttnek tűnt, de a lelkük még gyerek” Interjú Bereczki Enikővel

“A testük felnőttnek tűnt, de a lelkük még gyerek” Interjú Bereczki Enikővel

“A testük felnőttnek tűnt, de a lelkük még gyerek” Interjú Bereczki Enikővel

406
0

A social media világában a népszerűségnek ára van. A méltóságunkkal, szépségünkkel, gátlásainkkal kell fizetnünk, s miközben lájkok százait kapjuk cserébe, valami olyasmit veszítünk, amire nagyobb szükségünk van mint hinnénk. Interjú Bereczki Enikő generációs szakértőval, a Dress up! kampány vezetőjével.

Már hónapok óta fut a Dress up! kampány, hogyan értékeled eddig a projektet, sikeres volt?

Nyár elején indult, azóta rengeteg mindent sikerült elérni: több közéleti személyiség is csatlakozott együttműködő partnerként, mint például Bombera Krisztina újságíró, Kósa Erika üzletasszony, dr. Schiffer Miklós stílusszakértő, A Yurkov alapítója, Kovács Orsolya, Dr. Baracsi Katalin internetjogász, Gyurácz Eszter műsorvezető, sőt Trunk Tomi vlogger is, de a Nemzetközi Gyerekmentő Szolgálat Safer Internet Programirodája, a Happy Family Családi infóportál,  Végh Kata stíluskommunikátor, a Pretto divatmárka, az Adry Project is partner, elnézést ha kihagytam valakit. Úgy gondolom, már az is nagy dolog lett volna, ha csupán nevüket adják a kampányhoz, de legtöbbjükkel készült videóinterjú is. Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjak Béres Dávidnak az Origo Photo tulajdonosának és Zöldesi Józsefnek, akik nélkül nem készülhettek volna el a videók, de mások is bekapcsolódtak a munkába, például Petrőcz Ármin és Pánczél Barnabás. Mindemellett fiúk és lányok, sőt, szülők  is részt vettek, vesznek a kampányban vendégposzttal, sőt már vers is született. Többen írtak, tanácsot kértek. A média is felkapta a kampányt: eddig négy TV-csatorna beszélgetős műsoraiban mutathattam be és számos rádiótól is kaptam megkeresést és nagyobb példányszámú lapok is cikkeztek róla online és printben is. És még nincs is vége a kampánynak.

Mi volt az alapvető célkitűzés, sikerült elérni?

Az alapcélkitűzés az volt, hogy felhívja a fiatalok figyelmét a tudatos öltözködésre online és offline, vagyis arra, hogy

gondolják át mit vesznek fel, mert annak lesz egy üzenete, valamilyen hatást mindenképp kivált másokból.

Hogy sikerült-e elérni? Úgy gondolom, hogy már eddig is több százezer emberhez sikerült eljuttatni ezt az üzenetet többféle formában. Ha elgondolkodtatta őket, sőt, akár változtatnak is rossz szokásaikon vagy tudatosabban posztolnak, öltöznek, vagy ha most nem is, de egyszer eszükbe fog jutni az, amit hallottak vagy olvastak, akkor már az siker. Iskolák és egy vidéki település kultúrháza is megkeresett, hogy ott helyben is hallanának a témáról.

Sok fiatallal, témában érintettel beszélgetsz. Mit tartasz a legnagyobb problémának az öltözködésüket, énképüket illetően?

A legnagyobb probléma a tudatosság hiánya és nemcsak fiataloknál, hanem ugyanezt látom a felnőtteknél is. Nem igazán gondolkodunk arról, hogy az öltözködésünkkel üzenünk másoknak, hatásokat keltünk másokban és azokkal a képekkel is, amiket posztolunk magunkról. Sokszor a belső állapotunkról is üzenünk. Egy alkalommal beszélgettem egy családdal. A lány általános iskolás volt, hetedikes. A suliban májusban betiltották a forró nadrágot és a kivágott felsőket.

A lány azon lamentált, hogy nem tudja, hogy ezek után miben járjon, mert nincs is másféle cucca.

Az anyukája nagyon megsajnálta és kifejezte, hogy ez mekkora szemétség az iskola részéről.  Kérdeztem a lányt, hogy elmondták-e az iskolában miért hozták ezt a szabályt, és azt mondta, hogy nem. Hallottam más iskolákról is. Ez nagyon mellbe vágott. Ha már a gyerek nem lát jó példát otthon, a médiában pláne nem,  akkor ha az iskola előrukkol egy ilyen döntéssel, miért nem használja ki a lehetőséget arra, hogy beszélgessen, edukáljon ebben a témában? Nagyon nagy gond a jó példa és a kommunikáció hiánya. Pedig nagy igény lenne mindkettőre. Beszéltem egy tanárnővel, aki nagyon finoman, rendkívül kedves humorral és abszolút segítő szándékkal szólt egy diákjának, aki nagyon kihívóan öltözködött, és a lány abszolút jól vette, hogy valaki beszél vele erről. Persze nem mindegy, hogy hogyan, hiszen ez egy nagyon érzékeny téma, könnyű megsérteni másokat, beletiporni a másik lelki világába, főleg egy olyan kultúrában, ahol nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy az öltözködésnek vannak írott és íratlan szabályai. Sajnos még szakrális helyeken sem egyértelmű a megfelelő öltözet. Ha nem lehet kivágott vagy mini, akkor jöjjön a cuppanos sztreccs, abba úgy sem lehet belekötni… Ha körülnézünk a cicanadrágot nadrágként viselik kortól függetlenül.  Nagyon fontossá vált a test, testkultuszról is beszélhetünk, ami azzal jár, hogy ha már annyit teszünk érte, akkor miért is ne mutassuk meg? A gyerekek, a fiatalok ebben nőnek fel. Nehéz sokaknak különbséget tenni a menő stílus és közönségesség között, hiszen annyira kevés a jó példa.  Pedig milyen kár! Milyen jó vagányul vagy romantikusan – kinek mi jön be- de stílusosan öltözködni! Schiffer Miklós stílusszakértő említ egy nagyon érdekes dolgot a hamarosan megjelenő kampányinterjúban: Angliában úgy szocializálódnak a gyerekek, hogy mire elvégzik az iskolát tudják, hogy hogy kell felöltözni a munkahelyen, hogy kell egy szerepnek megfelelően öltözni. Én egy francia divat főiskola magyar tagozatán dolgozom óraadóként. Érdekes, hogy még ott is, ahol az öltözködés képezi a tanagyag központi részét, ott is, örömmel veszik, ha szóba kerül a munkahelyi öltözködés témája. Egyik volt tanítványom jelzett nem rég, hogy egy nagyon konzervatív helyen fog dolgozni és bizony nem lesz egyszerű dolga, hogy megfelelő ruhát találjon.

Azt is tapasztalom, hogy nagyon sokszor egyáltalán nem azért öltöznek fel kihívóan a lányok, mert valakinek tetszeni akarnak, vagy valakiben szexuális vágyakat akarnak kelteni.

Egyszerűen azért vesznek fel forrónadrágot, mert az osztályban mindenki azt hordja,

vagy mert XY is feszt abban pózol az instán vagy azért mert sok lájkot szeretne vele levadászni. Megesik, hogy aztán csodálkoznak, ha obszcén, trágár megjegyzéseket kapnak az utcán vagy online kommentben. Beszélgettem egy pár ilyen nagyon fiatal lánnyal, akinek

bár teste felnőttnek tűnt, lelke gyerek volt.

Nem tudta, vagy nem figyelt arra, hogy testével hatást válthat ki és amikor jöttek ezek a visszajelzések, szégyellte magát, nem is merte elmondani otthon, pedig jó, ha van ilyenkor hová fordulni. Nem akarok álszenteskedni, én is 13 évesen emlékszem, hogy egy szülinapra felvettem egy fekete biciklisnadrágot, miniszoknyával és vállra lehúzható pólóval és soha nem felejtem el annak az egy kilométeres útnak a gyötrelmeit, míg elérkeztem a barátnőmékhez …addig jó páran beszóltak és nem túl szépeket. Szerencsére nővéremnek el tudtam mondani, aki kikupált egy kicsit az alapokról. Úgy gondolom a szülőknek a szerepét itt nem elég hangsúlyozni és azzal is szembe kell nézniük, hogy nagyot változott a világ gyerekkoruk óta, az ő gyerekeiknek már egy egészen más miliőben kell felnőni és más kihívásokkal szembenézniük. A szülők szerepe a gyerek önértékelésben is óriási, de erről úgy gondolom tőlem cizelláltabban beszél Bombera Krisztina a kampányvideóban, ami interjúban is olvasható:

Mennyire lehet változást elérni ilyen kampányokkal? A nemzetközi trendekre kis országként nem tudunk hatni, azok pedig azt üzenik: minél jobban kivetkőzöl magadból, annál népszerűbb és “sikeresebb” leszel. Ezt üzeni az Instagram. Nem paradoxon az, hogy arra buzdítod a fiatalokat, hogy használják ugyan a felületet, de ne arra, amire kvázi kitalálták.

Kicsit helyesbítek, nem buzdítom arra a fiatalokat, hogy használják a közösségi médiát, ebbe nem avatkoznék bele. Dreszkódot sem állít fel a kampány. Viszont központi része a kampánynak, hogy tudatosságra  motiválja a fiatalokat online is, hogy gondolják meg, milyen fotókat vagy videókat osztanak meg magukról és azon, hogy vannak felöltözve. Valóban globális jelenségről van szó. Nem vagyok naiv és tisztában vagyok azzal, hogy ez a kampánnyal – ha belegondolunk abba, hogy világjelenség ellen veszi fel a küzdelmet, – nem lehet visszájára fordítani egy óriási lavinát, de ha már ennél a metaforánál vagyunk, akkor felhívhatja egyének figyelmét arra, hogy ők ne álljanak be alá, hanem ugorjanak ki előle.

Ha lehet az hírérték, hogy ki mekkorát villantott és ki, hogy vetkőzött le, akkor úgy gondolom kell, hogy legyen egy fék vagy egy ellensúly oldal is, ahol pedig ki merik mondani: nemá’, köszi, de nekem ez nem kell, vagy ez nem érték, ezt én nem fogom követni!

A másik kérésedre visszatérve látom, hogy milyen hatása van közösségi médiának és az instagramnak. A közösségi média önértékelési problémákat okozó hatásairól is számos anyagot is olvastam. Egy brit felmérésben körülbelül 1500, 14 és 24 év közötti fiataltól kérdezték meg, hogy gyakorol-e bármilyen hatást az életükre az Instagram, a Twitter, a Facebook, a Snapchat és a YouTube.  A válaszokból egyértelműen kiderült, hogy minden közösségi oldal bizonyos mértékben negatív hatást gyakorol az önértékelésre, de mindközül az Instagram idéz elő leggyakrabban testképzavart és nyugtalanságot a fiatalokban. Erről a területről Nagy Janka gyermekpszichológus is részletesen beszél a kampány videóban, ajánlom megnézni vagy elolvasni.

A fiatalokkal beszélgetve azt tapasztaltam, hogy nagyon korán napi szinten olyan túlszexualizált képi világgal találkoznak, ami nyomot hagy önértékelésünkön, viselkedésükön és öltözködésükön. Tény, hogy nagyon nagy a nyomás, hogy tökéleteseknek látszódjanak és nehéz ennek ellene állni. Több lánnyal beszélgettem, akiknek étkezési zavaraik vannak, anorexia, bulimia, sőt, ismerek ilyen fiút is, aki sajnos ezzel küszködik évek óta.

Mindegyik olyan közegben mozog, ahol folyamatosan méricskélik egymást a társakkal, ki mennyit evett, mennyit hízott, mennyit fogyott, belefér-e még a 34-es farmerbe.

A farmerméretnek óriásira felértékelődött a jelentősége! Bizony előfordul, hogy leveri a finom, jóízzel elfogyasztott vacsorának az értékét némelyeknél, és a rendszeres egészséges táplálkozást. Ja, és szülés után is az egyik fontos feladat visszanyerni az álomalakot, persze ezt posztokkal is bizonyítani kell. Már évek óta érlelődik bennem egy ilyen kampány elindításának a gondolata és a pontot az i-re az tette fel, amikor beszéltem egy tini lánnyal, aki szomorúan jött oda, hogy kedvenc insta influencere is rakott ki magáról fürdőruhás képeket, így most már alig van, akit követhet… Óriási a felelőssége a nagyobb követő táborral rendelkező insta-felhasználóknak, nem is mondom, hogy influencereknek, mert úgy gondolom, hogy mindenkinek nagy a felelőssége abban, hogy milyen képet oszt meg magáról, akár influencer akár nem, de akiket kiskorúak is szép számmal követnek, annak főleg.  A tinik mindig kerestek maguknak olyan sztárokat, akikre felnézhetnek, akiket követhetnek, és most az online média termeli ki ezeket. A youtuberek ma nagyobb sztárok, mint az énekesek a Z-generációsoknak, s talán az a titkuk, hogy könnyű azonosulni velük, hiszen saját szobájukból vlogolnak, belelátunk az életükbe, látjuk mit esznek, hogyan sminkelik magukat, mit vásárolnak, egy szóval olyanok, mint egy srác vagy lány a szomszéd házból.

Mindemellett óriási iparág épül rájuk és hatalmas biznisz. A kamaszok ezt nem feltétlenül tudják, csak azt látják, hogy most az a menő, hogy mit tudom én a Lovely Vlogger fürdőrucis képeket tesz ki csücsöri szájjal akkor én is azt teszem ki, mert az a menő, vagy a Musically-n klipjében elkezd úgy vonaglani, mint egy szexfilmben, mert azt látta egy musernél – aki nem tudná a Musically sztárokat nevezik így – és ez nagyon veszélyes irányba mehet el, ha belegondolunk abba, hogy a gyerek személyisége és indentitása is alakulóban van. Másrészt, a kortárscsoportnak óriási a szerepe és a befolyása ebben az életkorban és a barátságok ma már a virtuális térben is épp úgy folynak, ahol talán a kevesebb személyes face-to-face kapcsolat hiányában könnyebb megbántani a másikat, visszaéléseket elkövetni vagy rossz módon merészebbnek lenni. Itt rengeteg témát lehetne érinteni, de elég csak annyit mondanom, hogy

az online tér a szexuális ragadozók, perverzek, pedofilek melegágya,

fontos figyelni a gyerekekre és megtanítani őket az alap biztonsági beállításokra és legalább arra, hogy meztelen képet nem küldök magamról. Nagyon megdöbbentett, hogy a szexting – szexuális tartalmú képek, videók, üzenetek küldése vagy fogadása -mennyire elterjedt ma a fiatalok körében. Szomorú, de úgy látom, sajnos a romantika kihalóban van és az ismerkedés elején is már egyre gyakoribb, hogy meztelen vagy legalábbis erotikus tartalmú képeket kérnek egymástól a tinik! Kicsit itt elkalandoztam a témától, de nagyon fontos, hogy nyitott szemmel járjunk.

Voltak negatív visszajelzések is a kampányra? Milyen volt az általános fogadtatás?

Legtöbb felkért közéleti szereplő nagyon jól fogadta és azonnal pozitívan reagált, nem kellett kérlelni őket, örömmel csatlakoztak. Negatív hangok akkor fordultak elő, amikor egy-egy interjú vagy cikk nagyobb média megjelenést ért el és több tízezrekhez is eljutott. Ilyenkor elkerülhetetlen az, hogy legyen negatív kritika is. Itt az érzékeny pont az, hogy azt gondolják, hogy az áldozathibáztatáshoz köze lehet a dolognak, pedig épphogy felhívjuk arra is a figyelmet, hogy nem szabad az áldozatot hibáztatni, ha megtörténne a baj. Ami engem nagyon megdöbbentett az volt, hogy

voltak, akik azt is kifogásolták, hogy a törvény szerint a szexting 18 év alatt bűncselekménynek számít!

Belekötöttek abba is, hogy miért kell ezt szabályozni, miért nem csinálhatnak a fiatalkorúak azt, amihez kedvük szottyan és a védelmük fel sem merült bennük! Mindez csak megerősített abban, hogy fontos ez a kampány. A fiatalok részéről is sok pozitív visszajelzés érkezett, ami óriási öröm! Főként az insta-használat gondolkoztatta el azokat, akik megkerestek vagy írtak, úgy látják, tényleg felelőtlenül használták eddig és a kampány elgondolkodtatta őket, tanácsot is kértek.  De volt olyan lány is aki Snapchaten küldött magáról a barátjának fürdőruhás képeket,  és hogy hogy nem a képét a Facebookon tette ki a barátja, holott az volt megbeszélve, hogy ezek csak privátban lesznek… Amit még megemlítenék, hogy a közösségi média felületeim statisztikái szerint látható, hogy középkorúak is szép számmal látogatják a kampány posztjait. A kampány másik célcsoportja a szülők, ezért ez külön öröm. Hiszen hogyan buzdítsuk a fiatalokat, gyerekeket a tudatos öltözködésre, ha szüleiknél, tanáraiknál mást látnak? Sőt, az is fontos, hogy az ún. digitális bevándorló szülők tisztában legyenek a közösségi médiahasználat alapelveivel, hiszen gyerekük élete nagy részét – főleg nyári szünetben – ott tölti, így nem mindegy milyen képeket posztol. Sajnos ez a jelenség még a legkisebbeket sem hagyja ki, hanem már láthatjuk a tehetségkutató filmekben, home made youtube videókon vagy egyszerű facebook posztokon, hogy a gyerekek is sokszor mini felnőtteknek vannak beöltöztetve, – gyakran mondják, hogy csajosra – megjegyzem ettől a szótól kiráz a hideg –  miniszoknyában, haspólóban, kisminkelve, hogy ők legyenek a legtöbb lájkot bezsebelő főcukik. De a felnőtt korosztály is elég kevés útmutatást kapott az öltözködés terén úgy látom.

Dolgoztam már multinál is és azt tapasztaltam, hogy hiába van dreszkód, nem tartják be, főleg ilyenkor nyáron. Elég bekapcsolni a TV-t és láthatjuk, hogy nem tudnak sokszor még ott sem egy szerephez vagy egy hivatáshoz megfelelően felöltözni. Most épp ahogy megjelent a Kósa Erikával készült interjú és máris megkeresett egy csoportvezető, hogy ezt most a team meetingen bevitte a csoportjának. Egyetemi tanár is keresett, aki ha jól emlékszem kommunikáció szemináriumon használná a kampány anyagait.

Keresztényként azért nehéz arról győzködni egy Bibliát nem ismerő, vagy abban nem hívő embert, hogy ne mutogassa magát, ne mutassa meg a testét másoknak. Hogy lehet a mértéktartó öltözködés mellett érvelni?

Valóban a kereszténység egy elég letisztult képet ad a témáról. Nem titkolom, hogy keresztény vagyok. A kampányt viszont nem keresztényeknek indítottam el, bár őket sem diszkriminálnám természetesen, sőt, senkit, világnézettől függetlenül jelöltem be a célcsoportot. Az együttműködő partnereket is igyekeztem úgy megválasztani, hogy minél szélesebb világnézet és szakmai háttér is képviseltesse magát, egyrészt azért, hogy ne mondhassák, hogy csak egy szűkebb réteg vagy csak a keresztények gondolkoznak így, mivel ez nem igaz. Sok más, józan gondolkodású ember is látja, hogy az öltözködés egy nagyon fontos kommunikációs eszköz, amivel tudatosan kell bánni és azt is, hogy a test nem arra van, hogy mindenkinek mutogassuk. Persze, akit keresztény szemszögből érdekel a téma, szívesen megosztom, amit tudok róla, hogy például már a Biblia legelső lapjain megjelenik az öltözködés, melynek funkciója a test eltakarása és ezt nem mástól, mint magától a Teremtő Istentől kaptuk útmutatásul. Sőt, ha szabad ilyet mondanom Isten a legnagyobb öltöztető, aki még a mezők liliomát is öltözteti.  A bibliai világképben a test fontos érték, templom, amit ápolni kell, de ennél sokkal fontosabb a belső, a szív állapota. Nagy benyomást tett rám az ószövetségi nőkép: vannak köztük jócskán kimagasló szépséggel megáldottak: Sára, Eszter, de van intellektuális, szellemi erényekben kiváló (bár az előbbiek is azok) például Debóra a bírónő, és vállalkozói, illetve, művészi tehetséggel is bírók, mint a derék asszony a Példabeszédek könyve 31. fejezetében. Érdekes az is, hogy a szépségkultuszról is már olvashatunk kritikát a korai zsidó-keresztény kinyilatkoztatásban.

Nemrég olvastam egy tanulmányt Káin utódjáról Lámechről, akinek két felesége is volt Háda és Czilla. Jásár könyve szerint több nő, köztük Czillah is azért ivott különféle italokat, hogy ne szülessen gyereke, mivel féltette az alakját és, hogy szépsége ne fakuljon.

Lámech feleségeinek, lányának neveinek üzenete, a Genezis 6. fejezete (szépek az emberek leányai,) és a Jásár és Énok apokrif könyvek alapján arra következtetnek, hogy közvetlenül Noé  özönvíze előtt is szépségkultusz volt. Egyes korai egyházatyák tanítása megemlíti az I Mózes 6. fejezetében szereplő nők felelősségét, mivel figyelemfelkeltő külső megjelenésükkel nagy szerepet játszottak a Noé előtti világ bukásában. Ezzel kapcsolható össze, hogy egykor a hajadon lányoknak le kellett fátyolozni magukat, sőt afrikai nők között ma is gyakori, hogy azért hordanak kendőt, hogy távol tartsák a démonikus erőket… Amúgy külföldön járva érdekes látni, hogy más kultúrákban hogyan alakul az öltözködés kérdése. Valamiért ez a kelet-európai régió nagyon kritikus közeg ebből a szempontból. Egy régi Erasmus-os tanulmányutamon legalábbis ez volt mindenkinek, főleg a fiúknak a véleménye. És ha már itt tartunk, van egy személyes sztorim, ha elmondhatom. Tavaly egy konferencia után kimentünk néhány résztvevővel várost nézni. Egy egyiptomi muszlim lány megkért, hogy fotózzam le. Szemüveges volt. Levette a szemüvegét és kérte mondjam el, hogy néz ki jobban: szemüvegben vagy nélküle ezekkel a szavakkal: „From Europe? From Europe, tell me?” (Európai szemszögből mondd meg!) Csak álltam elképedve. Hirtelen leforgott bennem, hogy hoppá, Enikő, most Te vagy Európa! Lehet ez túlzás, de mégis olyan érzés volt, mintha egy olyan döntési felelősséggel ruházott volna fel, mintha én lettem volna a nyugati civilizáció divatvilágának egyik megmondó embere, kb. a Vogue főszerkesztője, aki megmondja a tutit, hogy kell kinéznie egy kendős egyiptomi lánynak, kvázi kell-e az a szemüveg vagy nem… Ekkor tudatosult bennem az, hogy valójában tényleg  létezik valahol elérhetetlen messzeségben egy-két ilyen óriási befolyású divatmogul, akinek szavát tömegek követik szerte a világon. De miért?

Van nemzetközi példa hasonló kampányra?

Őszintén nem nagyon néztem körül. Vannak kampányok, kezdeményezések itt-ott. Például tudom, hogy a norvég

Trondheimben egy kampány hatására beszüntették a félmeztelen vagy fürdőruhás, fehérneműs nőket ábrázoló reklámokat, mivel azok negatívan hatnak a nők testképére. 

Magyarországon is volt hasonló ilyen kezdeményezés: 2016-ban az Ádám keresi Évát sorozat plakátjai kapcsán tiltakoztak többen sikeresen, melynek hatására a plakátokat eltávolították. A teljesen meztelen modellekkel reklámozó műsor reklámfotói ellen petíció indult, egy többgyerekes anyuka levelet is írt a média- és hírközlési hatóságnak. Tavaly a Puncs.hu-s plakátok ellen is volt azért tiltakozás és közfelháborodás. Örülök, hogy elsők között írhattam a témáról felhívva a figyelmet arra, hogy ennél a reklámnál nincs lejjebb, egyszerre tárgyiasítja a nőket és elbizonytalanítja a férfiakat. Úgy tudom, a CitizenGo konzervatív lobbicsoport az oldal betiltása és plakátjai leszedése érdekében tízezer aláírást gyűjtött össze. Jó ideje nincsenek puncsos plakátok, de nem követtem, hogy miért alakult így. Tehát, ha nem is szervesen a jelenlegi kampány témájához kötődnek ezek a kezdeményezések, de valamennyire indirekt módon mégis. Úgy gondolom, hogy fontos társadalmi szinten is tenni, és egyénileg is, ha látunk ilyen jelenségeket és nem csak magunkban a négy fal között háborogni. Ha már volt szó a közösségi média árnyoldalairól, legyen most szó a pozitívumairól is, például arról, hogy a blog, a Facebook-oldal stb. kiváló fórum arra, hogy elmondjuk véleményünket és kampányokat indítsunk el.

Hol követhetjük a kampány további állomásait?

A kampányról a legújabb hírek, a legfrissebb interjúk, cikkek a blogon a Dress UP! kampány menüben jelennek meg, a videók a Youtube-csatornán. A kampánynak van honlapja, de blog a legfrissebb. Érdemes benézni a Facebook-oldalra is vagy az Instagramra is, ahol motivációs képeket lehet találni és megosztani, aki szívesen beszállna a népszerűsítésben! Minden megosztás nagy öröm! Eddig a kampány önkéntes alapon futott, nulla költségvetésből, de ha lehetőség adódik jól jönne pályázati támogatást is találni hozzá, illetve, szponzorokat is találni.

További sok sikert!

406

Hozzászólás küldése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.